Új idők, régi bútorok

Az antik bútorok palettájának nagy részét az 1800-as években, illetve az 1900-as évek elején készült bútorok alkotják. A régebbi korokból jóval kevesebb antik bútor maradt az utókorra, egyrészt azért, mert jóval kevesebb is készült belőlük, hiszen jóval kevesebben éltek a korabeli Európában és azok között is jóval nagyobb volt a szegények aránya, akik nem is álmodhattak szépen elkészített bútorokról, másrészt pedig a történelem viharai is megtépázták a háztartásokat.

Ha a napóleoni háborúk idején nem is vágták föl tüzelőnek a barokk szekrényt, könnyen juthatott ilyen sorra később, a világháborúk alatt. Utóbbi időszak persze a későbbi bútorok világát is alaposan megtizedelte.

Mintegy száz évvel ezelőtt a művészetben komoly, forradalmi jellegű változások zajlottak. Először a festészetben és az irodalomban jelentkeztek az új, modern irányzatok, de az 1900-as évek elejére az újító szellem eluralkodott az iparművészeten is és rányomta bélyegét a lakáskultúra alakulására is.

Míg a szecessziót nem nehéz összekötni az előző stílusokkal, a historizmussal, a romantikával vagy a távol-keleti motívumokkal, amik mind lassú, szerves fejlődés eredményei voltak, addig a Bauhaus vagy az art deco teljesen új irányzatot képviselt.

A formák egyszerűbbek és sokszor meglepően merészek lettek, a díszítések gyakorlatilag teljesen eltűntek, a felhasznált anyagok között pedig egyre nagyobb teret nyertek a krómozott acél, az üveg és később a műanyag alkatrészek. Ezeket a modern bútorokat, amelyek sokszor tömeggyártásban is készültek, már nem tekinthetjük antik bútoroknak, még ha régiek is.

A szemlélet, ami létrehozta őket és az anyagok, amiből elkészültek, nagyon is újak, sőt modernek. A második világháború után a bútorkészítőket már sokkal kevésbé foglalkoztatták hagyományos, esztétikai kérdések, a fő szempont először a funkcionalitás, majd a tömeggyártásra való alkalmasság és az olcsóság lett.

Az iparművészet úttörőinek pedig azzal a problémával kellett szembenézniük, hogy az általuk tervezett forradalmian modern, futurisztikus darabok használhatóak maradnak-e még köznapi értelemben. Számtalan merész bútordarab született a 20. században, de nem sok aratott sikert és még kevesebb maradt az utókorra. Ahhoz képest, hogy milyen nagy számban készültek a nem is annyira távoli múltban, meglepően nehéz ma jó állapotban fennmaradt modern, de régi bútort találni.

A túlélők sokszor hiányosak, töröttek, elhanyagoltak és felújításra szorulnak. Annak ellenére, hogy egy antik bútor restaurátor valószínűleg sokkal szívesebben foglalkozik klasszikus antik bútorokkal, barokk komódokkal, biedermeier asztalokkal vagy historizáló szekrényekkel

Kis bútortörténelem

A bútorok története egyidős a letelepedett emberiség történetével. Amíg az emberek közvetlenül a természetből szerezték meg az életfeltételeikhez szükséges javakat, azaz vadásztak, halásztak és gyűjtögettek, addig időről időre el kell vándorolniuk más vidékekre, követve az állatok vándorlását és alkalmazkodva az éghajlati viszonyokhoz.

Ez az életmód nem tette lehetővé a szó mai értelmében vett lakberendezést, de annak kezdetleges formái már ekkoriban is kialakultak, például szőnyegek, takarók, függőágyak vagy kosarak, ládák formájában. Miután azonban a földműveléshez fogó ember letelepedett gyorsan lehetővé vált házainak tartós bebútorozása.

A korai bútorok nagyon egyszerű kialakításúak voltak, lóca, láda, asztal, sokszor egyetlen darabból kifaragva. Viszont már ekkor nagy igény mutatkozott a bútorok díszítésére, amit a fa faragásával értek el. Az ókor fejlett lakberendezési kultúrájához képest a középkor visszalépést jelentett. Az első jól elkülöníthető európai stílus, amely bútorokon is megjelent, a reneszánsz volt.

A 15. századi Itáliában megjelenő bútorok szimmetrikusak és arányosak voltak, díszítésük, sőt, kialakításuk a reneszánsz épületek küllemét idézte. A jelentősebb számban fennmaradt antik bútorok közül a reneszánsz bútorok a legrégebbiek és talán a legértékesebbek. A reneszánsz bútorok felújítása nagy szaktudást igényel.

A reneszánsz szimmetrikus szemléletét a barokk aszimmetrikus túldíszítettsége váltotta föl a 17. századtól. Ekkoriban vált általánossá a műbútorasztalosság, mint mesterség. A korabeli műbútorasztalosok nehéz, hivalkodóan pompás, intarziás, sokszor aranyozott bútorcsodákat alkottak.

Az antik bútor restaurálás különösen nehéz feladat, ha barokk bútorokról van szó, mivel ezek a több száz éves darabok díszítményeikben csak nehezen követhető, kiszámíthatatlan logikát követnek ellentétben a szimmetrikusabb bútorok szabályosságával. Itt némileg kivételt képeznek a György korabeli angol bútorok, mert ezek készítésekor bizonyos, a bútorrestaurátorok által jól ismert szabályokat betartottak a műbútorasztalosok. A rokokó a barokk kései, könnyedebb, frivolabb változata, jellemzője az indás, kagylós, virágos díszítettség és a kecsesebb vonalvezetés.

A barokk helyére lépő klasszicizmus bútorainak formavilága, de főleg díszei az antik klasszikusok stílusát idézik. Francia válfaja az uralkodói, diadalmas hangulatot árasztó empire és az osztrák vidékekről kiinduló polgári, vidékies biedermeier. Angliában, amely lakberendezési téren mindig a maga útját járta, a 19. század második felében a viktoriánus stílus uralkodott el. Ekkor már általánosan jellemző volt a bútorok kárpitozása, mert az ipari forradalomnak köszönhetően sokkal olcsóbbak lettek a jó minőségű lakástextíliák.

A historizmus szinte valamennyi régi stílusból merített, miközben új, minden régitől különböző stílusok is megjelentek, mint például a szecesszió vagy az art deco. Az ezekből az egymást részben átfedő korokból származó antik bútorok felújítása esetén fontos tisztában lenni a különféle stílusok közti, néha csupán árnyalatnyi különbségekkel.

Régi bútorok stílusjegyei

Lakást, házat, nyaralót, vendéglátó ipari egységet vagy szórakozóhelyet sokféle stílusban lehet berendezni.

A modern stílusoknak is számos irányzata létezik egymás mellett, de sokan ragaszkodnak a régebbi stílusokhoz. Különösen érthető ez a bútorok esetében, hiszen ezeket a tárgyainkat nem cseréljük le évente, sokszor több generáción át szolgálják kényelmünket. Amennyiben pedig már száz évnél is régebbi, vagy akár antik bútor gazdagítja háztartásunkat, úgy valószínűleg szükségünk lesz egy megbízható antik bútor restaurátor szakértelmére.

A régi bútorok felújítása azonban nem lehet megoldás minden esetben, illetve van, hogy kevésnek bizonyul néhány régi bútordarab restaurálása. Egy családi házban vagy egy szórakozóhelyen aligha fogja két-három biedermeier darab meghatározni a hely arculatát és nem is praktikus mindenütt a használatuk. Ugyanakkor létezik a számtalan lakberendezési stílusnak egy tartós, jól használható és jó ideje ismét népszerű irányzat, ez pedig a középkort idéző barbár, vagy rusztikus bútorok stílusa.

A régi idők legelterjedtebb bútorai a lehető legegyszerűbbek voltak és nagyon jól bírták a használatot. Akár száz éven át szolgáltak asztalként, lócaként, ládaként és nem kellett rájuk különösebben vigyázni, hiszen durván megmunkált, nehéz, erős darabok voltak. Sokszor egyetlen farönkből bárddal, szekercével faragták ki őket. Ez, a középkorban teljesen általános stílus évszázadokon át uralkodott és tulajdonképpen egészen a legutóbbi időkig fennmaradt a szegényebb társadalmi rétegek háztartásában, a paraszti kultúrában. Nyers egyszerűsége ma is népszerű a nagy forgalomnak kitett vendéglátóhelyeken, vidéki nyaralókban, de akár magánházakban is.

A legegyszerűbb, akár szabad térben is felállítható bútorok fejlettebb kategóriáját jelentik a hasonlóan barbár, de már szebben megmunkált és faragással, néha festéssel díszített darabok. A középkorra olyannyira jellemző ládákon a gótika korában már megjelentek a fém pántok, ugyanekkor a régi, x-lábú asztalokat felváltották a négy lábon álló, levehető lapú asztalok. A levehető lap alatt megjelenő rekesz volt a fiók elődje. A román stílusú bútorok közül a ládákat és a trónszékeket díszítették a legszebben, néha elképesztő gazdagságú indás, állatalakos faragványokkal.

Nem sok ilyen antik bútor maradt az utókorra, de szépségükről fogalmat alkothatunk, ha megnézzük néhány restaurált viking hajó gyönyörűen faragott orrdíszét. A gótikus bútorokon ezek a barbár, pogány múltat idéző faragványok szerepe csökkent, helyette megjelentek a gótikus épületekre is jellemző csúcsíves díszítmények. A reneszánsz beköszöntével az új stílust követő bútorok végleg elszakadtak a középkorra jellemző bárdolatlan, barbár formáktól, de azok azért továbbra is fennmaradtak a paraszti kultúra lassan változó világában.

Középkori bútorok

A különféle bútorok régóta részei az emberek háztartásainak. Még a vándorló életmódot folytató, nomád népek is elkészítették egykor sátraikba, jurtáikba a maguk egyszerű, könnyen szállítható, kisméretű bútorait, amik főként ládafélék voltak. A letelepedett, házakat, várakat építő kultúrák lakásképétől pedig nyilvánvalóan elválaszthatatlan a bútorok képe. Ágy, szekrény, asztal, szék, ezek köznapi tárgyak, illetve lakberendezési komponensek voltak már a középkorban is. Mégis, ha bútorrestaurálásról, bútorok felújításról beszélünk, szinte soha nem ilyen jellegű bútorokra gondolunk. Vajon miért van ez?

Az antik bútor restaurátor munkája antik bútorok felújítása, használhatóvá tétele. Tehát az antik bútor restaurálásának alapfeltétele, hogy rendelkezésre álljon egy régi időkből fennmaradt antik bútor, amit kisebb vagy nagyobb munkával fel lehet újítani, helyre lehet hozni, eredeti állapotába vissza lehet állítani. Az igazán régi, középkori bútorokból azonban alig maradt az utókorra néhány példány és ezek is egymástól igen távoli helyekről és korokból kerültek elő.

Nem tűnik jelentősnek a különbség egy körülbelül 710 éves, és egy hozzávetőleg 790 esztendős bútormaradvány között, de gondoljunk csak bele, hogy milyen óriási ez a különbség, ha összevetjük az 1910-es évek stílusjellemzőit az 1990-es évekével! Könnyű belátni, hogy képtelenség lenne meghatározni a huszadik század bútorkultúráját csupán egy századfordulós és egy ezredvégi darabból kiindulva. Éppen ezért a középkori antik bútorok jellemzőiről is csak nagyon tág keretek között beszélhetünk. És mivel ilyen bútorok lényegében nem is maradtak föl, vagy ha maradtak is esetleg, akkor azok nem a mi tulajdonunkat képezik, hanem múzeumok féltett kincsei, ezért középkori bútorok restaurálását sem nagyon lesz módunkban kezdeményezni.

Amennyiben tehát középkori bútorokkal szeretnénk berendezni házunkat vagy lakásunkat, úgy sokkal inkább lesz szükségünk egy asztalosra, vagy akár ácsra, mintsem antik bútor restaurátor segítségére. Mivel a középkori bútorokat sokszor egyszerűen baltával faragták, sokszor egyetlen farönkből és sokszor díszítés nélkül, ezért nem jelent jelentős kihívást egy barbár időket idéző lóca, pad vagy asztal kifaragása.

A szebben megmunkált vagy összetettebb darabok elkészítéséhez persze jó szakemberre lesz szükségünk. Gondolhatunk itt a régi korokra oly jellemző trónszékekre vagy különféle méretű ládákra. Ezek díszítéséhez középkori krónikák, kódexek vagy dísztárgyak motívumait vehetjük alapul, de mivel a szóban forgó időszak hosszúságához képest csak nagyon kevés adat maradt fenn a bútorokra vonatkozólag, ezért az elkészítésnél sok szükség lesz a képzelőerőre. Ha komolyabb garnitúrát szeretnénk kialakítani középkori stílusú bútorokból, érdemes felvenni a kapcsolatot szakemberekkel, múzeumi kutatókkal, művészettörténészekkel és antik bútor restaurátorokkal is.