Kis bútortörténelem

A bútorok története egyidős a letelepedett emberiség történetével. Amíg az emberek közvetlenül a természetből szerezték meg az életfeltételeikhez szükséges javakat, azaz vadásztak, halásztak és gyűjtögettek, addig időről időre el kell vándorolniuk más vidékekre, követve az állatok vándorlását és alkalmazkodva az éghajlati viszonyokhoz.

Ez az életmód nem tette lehetővé a szó mai értelmében vett lakberendezést, de annak kezdetleges formái már ekkoriban is kialakultak, például szőnyegek, takarók, függőágyak vagy kosarak, ládák formájában. Miután azonban a földműveléshez fogó ember letelepedett gyorsan lehetővé vált házainak tartós bebútorozása.

A korai bútorok nagyon egyszerű kialakításúak voltak, lóca, láda, asztal, sokszor egyetlen darabból kifaragva. Viszont már ekkor nagy igény mutatkozott a bútorok díszítésére, amit a fa faragásával értek el. Az ókor fejlett lakberendezési kultúrájához képest a középkor visszalépést jelentett. Az első jól elkülöníthető európai stílus, amely bútorokon is megjelent, a reneszánsz volt.

A 15. századi Itáliában megjelenő bútorok szimmetrikusak és arányosak voltak, díszítésük, sőt, kialakításuk a reneszánsz épületek küllemét idézte. A jelentősebb számban fennmaradt antik bútorok közül a reneszánsz bútorok a legrégebbiek és talán a legértékesebbek. A reneszánsz bútorok felújítása nagy szaktudást igényel.

A reneszánsz szimmetrikus szemléletét a barokk aszimmetrikus túldíszítettsége váltotta föl a 17. századtól. Ekkoriban vált általánossá a műbútorasztalosság, mint mesterség. A korabeli műbútorasztalosok nehéz, hivalkodóan pompás, intarziás, sokszor aranyozott bútorcsodákat alkottak.

Az antik bútor restaurálás különösen nehéz feladat, ha barokk bútorokról van szó, mivel ezek a több száz éves darabok díszítményeikben csak nehezen követhető, kiszámíthatatlan logikát követnek ellentétben a szimmetrikusabb bútorok szabályosságával. Itt némileg kivételt képeznek a György korabeli angol bútorok, mert ezek készítésekor bizonyos, a bútorrestaurátorok által jól ismert szabályokat betartottak a műbútorasztalosok. A rokokó a barokk kései, könnyedebb, frivolabb változata, jellemzője az indás, kagylós, virágos díszítettség és a kecsesebb vonalvezetés.

A barokk helyére lépő klasszicizmus bútorainak formavilága, de főleg díszei az antik klasszikusok stílusát idézik. Francia válfaja az uralkodói, diadalmas hangulatot árasztó empire és az osztrák vidékekről kiinduló polgári, vidékies biedermeier. Angliában, amely lakberendezési téren mindig a maga útját járta, a 19. század második felében a viktoriánus stílus uralkodott el. Ekkor már általánosan jellemző volt a bútorok kárpitozása, mert az ipari forradalomnak köszönhetően sokkal olcsóbbak lettek a jó minőségű lakástextíliák.

A historizmus szinte valamennyi régi stílusból merített, miközben új, minden régitől különböző stílusok is megjelentek, mint például a szecesszió vagy az art deco. Az ezekből az egymást részben átfedő korokból származó antik bútorok felújítása esetén fontos tisztában lenni a különféle stílusok közti, néha csupán árnyalatnyi különbségekkel.