Új idők, régi bútorok

Az antik bútorok palettájának nagy részét az 1800-as években, illetve az 1900-as évek elején készült bútorok alkotják. A régebbi korokból jóval kevesebb antik bútor maradt az utókorra, egyrészt azért, mert jóval kevesebb is készült belőlük, hiszen jóval kevesebben éltek a korabeli Európában és azok között is jóval nagyobb volt a szegények aránya, akik nem is álmodhattak szépen elkészített bútorokról, másrészt pedig a történelem viharai is megtépázták a háztartásokat.

Ha a napóleoni háborúk idején nem is vágták föl tüzelőnek a barokk szekrényt, könnyen juthatott ilyen sorra később, a világháborúk alatt. Utóbbi időszak persze a későbbi bútorok világát is alaposan megtizedelte.

Mintegy száz évvel ezelőtt a művészetben komoly, forradalmi jellegű változások zajlottak. Először a festészetben és az irodalomban jelentkeztek az új, modern irányzatok, de az 1900-as évek elejére az újító szellem eluralkodott az iparművészeten is és rányomta bélyegét a lakáskultúra alakulására is.

Míg a szecessziót nem nehéz összekötni az előző stílusokkal, a historizmussal, a romantikával vagy a távol-keleti motívumokkal, amik mind lassú, szerves fejlődés eredményei voltak, addig a Bauhaus vagy az art deco teljesen új irányzatot képviselt.

A formák egyszerűbbek és sokszor meglepően merészek lettek, a díszítések gyakorlatilag teljesen eltűntek, a felhasznált anyagok között pedig egyre nagyobb teret nyertek a krómozott acél, az üveg és később a műanyag alkatrészek. Ezeket a modern bútorokat, amelyek sokszor tömeggyártásban is készültek, már nem tekinthetjük antik bútoroknak, még ha régiek is.

A szemlélet, ami létrehozta őket és az anyagok, amiből elkészültek, nagyon is újak, sőt modernek. A második világháború után a bútorkészítőket már sokkal kevésbé foglalkoztatták hagyományos, esztétikai kérdések, a fő szempont először a funkcionalitás, majd a tömeggyártásra való alkalmasság és az olcsóság lett.

Az iparművészet úttörőinek pedig azzal a problémával kellett szembenézniük, hogy az általuk tervezett forradalmian modern, futurisztikus darabok használhatóak maradnak-e még köznapi értelemben. Számtalan merész bútordarab született a 20. században, de nem sok aratott sikert és még kevesebb maradt az utókorra. Ahhoz képest, hogy milyen nagy számban készültek a nem is annyira távoli múltban, meglepően nehéz ma jó állapotban fennmaradt modern, de régi bútort találni.

A túlélők sokszor hiányosak, töröttek, elhanyagoltak és felújításra szorulnak. Annak ellenére, hogy egy antik bútor restaurátor valószínűleg sokkal szívesebben foglalkozik klasszikus antik bútorokkal, barokk komódokkal, biedermeier asztalokkal vagy historizáló szekrényekkel

Kis bútortörténelem

A bútorok története egyidős a letelepedett emberiség történetével. Amíg az emberek közvetlenül a természetből szerezték meg az életfeltételeikhez szükséges javakat, azaz vadásztak, halásztak és gyűjtögettek, addig időről időre el kell vándorolniuk más vidékekre, követve az állatok vándorlását és alkalmazkodva az éghajlati viszonyokhoz.

Ez az életmód nem tette lehetővé a szó mai értelmében vett lakberendezést, de annak kezdetleges formái már ekkoriban is kialakultak, például szőnyegek, takarók, függőágyak vagy kosarak, ládák formájában. Miután azonban a földműveléshez fogó ember letelepedett gyorsan lehetővé vált házainak tartós bebútorozása.

A korai bútorok nagyon egyszerű kialakításúak voltak, lóca, láda, asztal, sokszor egyetlen darabból kifaragva. Viszont már ekkor nagy igény mutatkozott a bútorok díszítésére, amit a fa faragásával értek el. Az ókor fejlett lakberendezési kultúrájához képest a középkor visszalépést jelentett. Az első jól elkülöníthető európai stílus, amely bútorokon is megjelent, a reneszánsz volt.

A 15. századi Itáliában megjelenő bútorok szimmetrikusak és arányosak voltak, díszítésük, sőt, kialakításuk a reneszánsz épületek küllemét idézte. A jelentősebb számban fennmaradt antik bútorok közül a reneszánsz bútorok a legrégebbiek és talán a legértékesebbek. A reneszánsz bútorok felújítása nagy szaktudást igényel.

A reneszánsz szimmetrikus szemléletét a barokk aszimmetrikus túldíszítettsége váltotta föl a 17. századtól. Ekkoriban vált általánossá a műbútorasztalosság, mint mesterség. A korabeli műbútorasztalosok nehéz, hivalkodóan pompás, intarziás, sokszor aranyozott bútorcsodákat alkottak.

Az antik bútor restaurálás különösen nehéz feladat, ha barokk bútorokról van szó, mivel ezek a több száz éves darabok díszítményeikben csak nehezen követhető, kiszámíthatatlan logikát követnek ellentétben a szimmetrikusabb bútorok szabályosságával. Itt némileg kivételt képeznek a György korabeli angol bútorok, mert ezek készítésekor bizonyos, a bútorrestaurátorok által jól ismert szabályokat betartottak a műbútorasztalosok. A rokokó a barokk kései, könnyedebb, frivolabb változata, jellemzője az indás, kagylós, virágos díszítettség és a kecsesebb vonalvezetés.

A barokk helyére lépő klasszicizmus bútorainak formavilága, de főleg díszei az antik klasszikusok stílusát idézik. Francia válfaja az uralkodói, diadalmas hangulatot árasztó empire és az osztrák vidékekről kiinduló polgári, vidékies biedermeier. Angliában, amely lakberendezési téren mindig a maga útját járta, a 19. század második felében a viktoriánus stílus uralkodott el. Ekkor már általánosan jellemző volt a bútorok kárpitozása, mert az ipari forradalomnak köszönhetően sokkal olcsóbbak lettek a jó minőségű lakástextíliák.

A historizmus szinte valamennyi régi stílusból merített, miközben új, minden régitől különböző stílusok is megjelentek, mint például a szecesszió vagy az art deco. Az ezekből az egymást részben átfedő korokból származó antik bútorok felújítása esetén fontos tisztában lenni a különféle stílusok közti, néha csupán árnyalatnyi különbségekkel.

Régi bútorok stílusjegyei

Lakást, házat, nyaralót, vendéglátó ipari egységet vagy szórakozóhelyet sokféle stílusban lehet berendezni.

A modern stílusoknak is számos irányzata létezik egymás mellett, de sokan ragaszkodnak a régebbi stílusokhoz. Különösen érthető ez a bútorok esetében, hiszen ezeket a tárgyainkat nem cseréljük le évente, sokszor több generáción át szolgálják kényelmünket. Amennyiben pedig már száz évnél is régebbi, vagy akár antik bútor gazdagítja háztartásunkat, úgy valószínűleg szükségünk lesz egy megbízható antik bútor restaurátor szakértelmére.

A régi bútorok felújítása azonban nem lehet megoldás minden esetben, illetve van, hogy kevésnek bizonyul néhány régi bútordarab restaurálása. Egy családi házban vagy egy szórakozóhelyen aligha fogja két-három biedermeier darab meghatározni a hely arculatát és nem is praktikus mindenütt a használatuk. Ugyanakkor létezik a számtalan lakberendezési stílusnak egy tartós, jól használható és jó ideje ismét népszerű irányzat, ez pedig a középkort idéző barbár, vagy rusztikus bútorok stílusa.

A régi idők legelterjedtebb bútorai a lehető legegyszerűbbek voltak és nagyon jól bírták a használatot. Akár száz éven át szolgáltak asztalként, lócaként, ládaként és nem kellett rájuk különösebben vigyázni, hiszen durván megmunkált, nehéz, erős darabok voltak. Sokszor egyetlen farönkből bárddal, szekercével faragták ki őket. Ez, a középkorban teljesen általános stílus évszázadokon át uralkodott és tulajdonképpen egészen a legutóbbi időkig fennmaradt a szegényebb társadalmi rétegek háztartásában, a paraszti kultúrában. Nyers egyszerűsége ma is népszerű a nagy forgalomnak kitett vendéglátóhelyeken, vidéki nyaralókban, de akár magánházakban is.

A legegyszerűbb, akár szabad térben is felállítható bútorok fejlettebb kategóriáját jelentik a hasonlóan barbár, de már szebben megmunkált és faragással, néha festéssel díszített darabok. A középkorra olyannyira jellemző ládákon a gótika korában már megjelentek a fém pántok, ugyanekkor a régi, x-lábú asztalokat felváltották a négy lábon álló, levehető lapú asztalok. A levehető lap alatt megjelenő rekesz volt a fiók elődje. A román stílusú bútorok közül a ládákat és a trónszékeket díszítették a legszebben, néha elképesztő gazdagságú indás, állatalakos faragványokkal.

Nem sok ilyen antik bútor maradt az utókorra, de szépségükről fogalmat alkothatunk, ha megnézzük néhány restaurált viking hajó gyönyörűen faragott orrdíszét. A gótikus bútorokon ezek a barbár, pogány múltat idéző faragványok szerepe csökkent, helyette megjelentek a gótikus épületekre is jellemző csúcsíves díszítmények. A reneszánsz beköszöntével az új stílust követő bútorok végleg elszakadtak a középkorra jellemző bárdolatlan, barbár formáktól, de azok azért továbbra is fennmaradtak a paraszti kultúra lassan változó világában.

Középkori bútorok

A különféle bútorok régóta részei az emberek háztartásainak. Még a vándorló életmódot folytató, nomád népek is elkészítették egykor sátraikba, jurtáikba a maguk egyszerű, könnyen szállítható, kisméretű bútorait, amik főként ládafélék voltak. A letelepedett, házakat, várakat építő kultúrák lakásképétől pedig nyilvánvalóan elválaszthatatlan a bútorok képe. Ágy, szekrény, asztal, szék, ezek köznapi tárgyak, illetve lakberendezési komponensek voltak már a középkorban is. Mégis, ha bútorrestaurálásról, bútorok felújításról beszélünk, szinte soha nem ilyen jellegű bútorokra gondolunk. Vajon miért van ez?

Az antik bútor restaurátor munkája antik bútorok felújítása, használhatóvá tétele. Tehát az antik bútor restaurálásának alapfeltétele, hogy rendelkezésre álljon egy régi időkből fennmaradt antik bútor, amit kisebb vagy nagyobb munkával fel lehet újítani, helyre lehet hozni, eredeti állapotába vissza lehet állítani. Az igazán régi, középkori bútorokból azonban alig maradt az utókorra néhány példány és ezek is egymástól igen távoli helyekről és korokból kerültek elő.

Nem tűnik jelentősnek a különbség egy körülbelül 710 éves, és egy hozzávetőleg 790 esztendős bútormaradvány között, de gondoljunk csak bele, hogy milyen óriási ez a különbség, ha összevetjük az 1910-es évek stílusjellemzőit az 1990-es évekével! Könnyű belátni, hogy képtelenség lenne meghatározni a huszadik század bútorkultúráját csupán egy századfordulós és egy ezredvégi darabból kiindulva. Éppen ezért a középkori antik bútorok jellemzőiről is csak nagyon tág keretek között beszélhetünk. És mivel ilyen bútorok lényegében nem is maradtak föl, vagy ha maradtak is esetleg, akkor azok nem a mi tulajdonunkat képezik, hanem múzeumok féltett kincsei, ezért középkori bútorok restaurálását sem nagyon lesz módunkban kezdeményezni.

Amennyiben tehát középkori bútorokkal szeretnénk berendezni házunkat vagy lakásunkat, úgy sokkal inkább lesz szükségünk egy asztalosra, vagy akár ácsra, mintsem antik bútor restaurátor segítségére. Mivel a középkori bútorokat sokszor egyszerűen baltával faragták, sokszor egyetlen farönkből és sokszor díszítés nélkül, ezért nem jelent jelentős kihívást egy barbár időket idéző lóca, pad vagy asztal kifaragása.

A szebben megmunkált vagy összetettebb darabok elkészítéséhez persze jó szakemberre lesz szükségünk. Gondolhatunk itt a régi korokra oly jellemző trónszékekre vagy különféle méretű ládákra. Ezek díszítéséhez középkori krónikák, kódexek vagy dísztárgyak motívumait vehetjük alapul, de mivel a szóban forgó időszak hosszúságához képest csak nagyon kevés adat maradt fenn a bútorokra vonatkozólag, ezért az elkészítésnél sok szükség lesz a képzelőerőre. Ha komolyabb garnitúrát szeretnénk kialakítani középkori stílusú bútorokból, érdemes felvenni a kapcsolatot szakemberekkel, múzeumi kutatókkal, művészettörténészekkel és antik bútor restaurátorokkal is.

Karkötőt, de azonnal!

A nők köztudottan nagy ékszerrajongók, hiszen a szépség, a tetszeni vágyás, a divat mindig is érdekelte a gyengébbik nem képviselőit. Meg is tesznek a mai napig mindent annak érdekében, hogy minél csinosabbak, minél csábosabbak legyenek.

karkötő

Az öltözékünket éppen ezért különféle csecsebecsékkel, bizsukkal, ékszerekkel egészítjük ki, így téve még vonzóbbá, még harmonikusabbá, kerekebbé a megjelenésünket. Az ékszereket tekintve mind anyagában, mind funkciójában számtalan fajta létezik, és már az ősidők óta léteznek, ékesítik, díszítik viselőjüket.

Mit tehet egy lány, asszony, ha szeretne egy ékszert, tegyük fel, legyen az egy karkötő? Milyen a nő? Amit kitalál, azt most azonnal akarja. Tehát, ha szükségünk van egy karkötőre rövid időn belül, akkor mit is tehetünk? A leggyorsabb talán, ha kicsit körülnézünk édesanyánk, vagy lánytestvérünk ékszerdobozában, hátha valamit el tudunk onnan csenni. Ha ez nem működik, akkor gyorsan körbe kell telefonálni a barátnőket és kölcsön kell kérni egyet.

Ha ez a módszer sem vezet eredményre, akkor el kell ugrani a közeli Plázába, ahol alaphangon is három-négy ékszerbolt várja, hogy betérjünk és csemegézzünk a karkötő és egyéb ékszerek díszes polcain. Itt már biztosan megtaláljuk a számunkra tetsző darabot, a nehéz csak az lesz, hogy egyet kiválasszunk az óriási kínálat közül.

Ha arany, vagy ezüst karkötő az álmunk, akkor kicsit mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, viszont gyakorlatilag örökös darabot tudunk vásárolni. Ha bizsu karkötő a kiszemelt ékszer, akkor viszont jó sok időt szánjunk rá, mivel majdnem lehetetlen végignézni egy pláza teljes karkötő készletét, hiszen van ott műanyag, bőr, textil, gyöngy, üveg, fém, széles, keskeny, színes és egyszínű, egy vagy több soros, minden, mi szem-szájnak ingere.

Ha nincs a közelünkben Pláza, de még csak egy piciny ékszerbolt sem, akkor nincs más hátra, mint felmenni az internetre, és valamelyik ékszer webáruházban alaposan körülnézni. Egyébként ez a legkényelmesebb megoldás, még csak fel sem kell öltözni, és kedvünkre válogathatunk az óriási kínálat között.

Itt már teljesen biztos, hogy meg fogjuk találni álmaink karkötő modelljét, csak félő, hogy egyszerre többet is fogunk rendelni, tekintve, hogy lehetetlenség egyetlen darabot kiválasztani. Igaz, hogy a rendelést leadva, és kifizetve nem azonnal kapjuk meg a kiszemelt árucikket, de jó esetben már másnap csenget a futár vele.

Ha nincs türelmünk kivárni, vagy teljesen egyedi karkötő a vágyunk, akkor kitűnő megoldás lehet, ha neki állunk és saját magunknak készítünk ékszert, akár karkötőt is.

Örök dilemma: Ezüst, arany vagy bizsu ékszer illik hozzánk?

Amikor szépen felöltözünk, ki vagyunk sminkelve, már csak egy valami hiányzik a tökéletese megjelenésünkhöz: Az ékszer! Az ékszerek kiegészítik, szebbé varázsolják megjelenésünket, felteszik az i-re a pontot. A megfelelő ékszer kiválasztásával stílusunknak, egyéniségünknek megfelelő összhangot teremthetünk. De mi alapján válasszunk ékszert?

Ha natúr, vagy sötét színű ruhát veszünk fel, ahhoz nyugodtan tehetünk arany ékszert, még akkor is, ha színes kövekkel díszítettek. A hajszínünk nagyban meghatározza, hogy milyen ruhák, milyen ékszerek állnak jól nekünk. A szőke, barna és a fekete hajú hölgyek szerencsések, hisz a hajkoronájukhoz bármilyen ékszer jól áll, azonban a vörös hajú hölgyek részére előnyösebb az ezüst ékszer viselése, valamint a fehérarany, és a platina mutat még jól, szemben az arany sárgás vagy vöröses csillogásával. Ha élénk színű a hajunk, akkor ügyeljünk arra is, hogy az ezüstben ne legyenek feltűnő színű, rikító kövek.

Ha sötét ruhát viselünk, ahhoz remekül áll az arany ékszer, még akkor is, ha színesebb kövekkel díszített. Ugyanakkor a fekete ruha nagyon elegáns a szolidabb, fehér fényű ezüst ékszerekkel is, az már inkább a viselőjén múlik, hogy melyik összeállítás mellett dönt. Világosabb ruhákhoz előszeretettel javasolják a divattervezők az ezüst kiegészítőket. A színes ruhákhoz színes ékszerek használata javasolt, csak arra kell figyelni, hogy egy adott színkörön belül maradjunk. Fontos dolog az is, hogy a sminkünket a ruha és az ékszer színéhez igazítsuk.

Az ezüst ékszerek egyre inkább visszatérnek a divatba, szerénysége, egyszerűsége miatt egyre többen kedvelik, ráadásul egyetlen arany ékszer árán több garnitúra ezüst ékszerre is szert tehetünk, így mindig más és más ékszerkollekciót viselhetünk. A finom eleganciát kedvelő hölgyeknek ajánlott a vékony ívű, formás ezüst gyűrű viselése, esetleg egy finom, nem kihívó színű kővel, egy vékony, lágy esésű nyaklánc, a hozzá való karlánccal, valamint egy érdekes, divatos fazonú fülbevalóval, melyen ugyanaz a kő köszön vissza, mint a gyűrűn.

Ez a fajta ezüst ékszerkollekció bármilyen ruhához, bármilyen hajszínhez, bármilyen alkalomra ajánlott, minden korosztály számára. Persze az ékszerboltok, az ékszer webáruházak számtalan arany és ezüst ékszert kínálnak, így kiválasztani közülük a számunkra legmegfelelőbbet, szinte gyerekjáték.

Arc és nyak alakja

Ha kerek arcunk van, hordjunk hosszúkás ékszereket, ha vékony, válasszunk inkább kerek formákat, például karika fülbevalót! Érdemes arra is ügyelni, hogy olyan méretű ékszert válasszunk, ami nem vonja el a figyelmet az arcról, tehát ha nagyon keskeny az arcunk, ne hordjunk hatalmas, súlyos ékszereket! Ha hosszú a nyakunk, illetve mély dekoltázsú a ruhánk, nyugodtan kísérletezzünk hosszú láncokkal, például többször körbetekert gyöngysorral, nagy medálokkal, amely kihangsúlyozza vonalainkat!

Az alkalom

Munkába, hivatalos megbeszélésekre viseljünk szolid, de minőségi ékszereket! Ne feledjük, az ékszereink rólunk árulkodnak! Ha randira megyünk, hordhatunk ezüst vagy gyöngy ékszert, megjelenésünket feldobhatjuk például egy lógós fülbevalóval vagy több egyforma karkötővel. Ha elegáns partira vagy vacsorára indulunk, viseljünk csillogó ékszert, briliánst vagy cirkóniát, ennek segítségével könnyen a társaság középpontjává válhatunk! Ha barátainkkal, családunkkal töltjük az időt, hordjunk kézzel készített, vidám kiegészítőket, például színes gyöngysort, szőtt- vagy fonott karkötőket, kagylós nyakláncot, melyeket nyugodtan felvehetjük egy átlagos pólóhoz, rövidnadrághoz vagy szoknyához – a hatás elbűvölő! Amennyiben olyan helyre megyünk, ahol erősek a fények, például fotózásra, érdemes erőteljesebb, színesebb ékszereket viselni. Esküvőre pedig jöhet az örök divat, a gyöngy!

Arany és ezüst idősebb hölgyeknek, moletteknek – avagy mire kell figyelniük?

Amíg valaki fiatal, és nem küzd plusz kilókkal, addig minden jól áll neki, mindenben csinos. Akár zsákban is megjelenhetnének, az is szexi rajtuk, tartja a mondás. Való igaz, hogy egy idősebb, és egy molett hölgynek több mindenre oda kell figyelnie, hogy megőrizze az egyensúlyt és a harmóniát.
A molett hölgyeknek nem mindegy, hogy az amúgy is kerek formáikat tovább kerekítik-e vagy megpróbálják optikailag kicsit nyújtani az alakjukat. Hogy tehetik mindezt ékszekerek segítségével?

Ha egy nyaklánc jól áll egy vékony lánynak, az nem biztos, hogy egy telt hölgynek is előnyös lesz. Ha a nyakunk vastagabb és rövidebb az átlagnál, akkor meg kell keresni az ehhez a formához jól passzoló bizsut, netán arany vagy ezüst ékszert. A kiugróan nagy és hangsúlyos nyakláncok nem ehhez a nyaktípushoz valók, így helyette inkább válasszunk egy klasszikus fazont, mely vékonyabb, és se nem túl hosszú, se nem túl rövid. Aki nem szereti az arany sárgás fényét, tegyen fehér aranyat, vagy ezüst nyakéket, az finom, szolid csillogást kölcsönöz.

A fentebb javasolt nyaklánc fazonhoz javasolt a medál használata, ami legyen egy picit nagyobbacska, és szimmetrikus alakzat. Mivel a medál nagyobb, így kissé lehúzza a nyakláncot, hogy az „V” alakot mutasson, s ez az alakzat optikailag nyújtja a nyakat.

Azok a telt hölgyek, akiknek vékony a nyakuk, nem kell ennyire figyelni a nyaklánc választására, bátran tehetnek ezüst ékszert, de bizsut is, és a hangsúlyosabb darab sem okoz problémát. Ugyanis egy szép, nagy, csinos nyaklánccal a felsőtestünkre irányítjuk a figyelmet, egész pontosan a dekoltázsra, ezáltal pedig elterelhetjük a fürkésző tekinteteket a problémásabb részekről.

Arra azonban ügyeljünk mindenképpen, hogy ha nagy és látványos ezüst van a nyakunkban, akkor ahhoz már semmiképp ne válasszunk túl erős, hangsúlyos fülbevalót, mert akkor azzal már átesünk a ló túloldalára. Örök szabály, hogy ha ezüst a nyaklánc, akkor legyen ezüst a többi ékszer is!

Idősödő nőknek is muszáj figyelni, ha bizsu, ezüst, vagy arany ékszert választanak, ugyanis egy hatalmas, csili-vili nyakékkel a nyakra, dekoltázsra vonhatjuk a figyelmet, és lehet, hogy ott a problémás, ráncosodó nyaki bőrfelületet veszik majd észre a kíváncsi szemek elsőként és nem a nyakláncot. Így semmiképp ne vonjuk oda a tekinteteket, ahova nem feltétlenül muszáj. Különösen kerüljük a sok ékszer egymásra aggatását, pláne, ha a nap még jobban megviselte a bőrünket. Fiataloknál jól mutathat több nyaklánc együtt, az idősödő hölgyek esetén a kevesebb néha több, és egy szolid, finom ezüst nyaklánc bőven elég.
A divatjamúlt, hangsúlyos aranygyűrűk és nehéz karperecek helyett is javasolt inkább kipróbálni az egyszerűbb, visszafogottabb fehérarany, vagy ezüst ékszert. Idős korban jobban tesszük azt is, ha kerüljük a brossok viselését! Egy klasszikus gyöngysor, finom, könnyű ezüst nyaklánc csodákra képes!

Régi népek karkötői

A karkötő a közkedvelt ékszereink egy darabja, melyet a csuklónkon hordunk. Készülhet különféle anyagokból, mint például bőr, textília, üveg, műanyag, gyöngy, de akár virágból font karkötőnk is lehet. Igen népszerűek a bizsu karkötők, a legnépszerűbbek pedig a nemesfémből készült modellek, aranyból vagy ezüstből valók. A fémből készült karkötők lehetnek a karláncok, vagy merev karperecek. Mindenki az ízlésének, és stílusának, valamint az aktuális öltözetének függvényében dönti el, hogy melyik szimpatikus neki.

A karkötő egyébiránt már évszázadokkal ezelőtt, a legrégibb ókorban is az ékszer szerepét töltötte be, amit a karon, csuklón esetleg a felső karon viseltek, és a koroknak megfelelően más és más anyagból készültek.

Több mint hétezer évre nyúlik vissza az egyiptomi karkötő története, mely ékszert különféle vallási, spirituális alkalmakkor használták. A szkarabeusz a korabeli Egyiptom közismert jelképe. Az egyiptomiaknak pedig a szkarabeusz egyenlő volt az újjászületéssel. Éppen ezért mindenféle faragott szkarabeuszokat viseltek, illetve ezekkel díszítették az ékszerek, például a karkötő felületét.

A görögök is szerették, éppen ezért előszeretettel készítettek és viseltek fémből öntött karkötő jellegű ékszert, mely kígyót formázott, és csak a nők hordták. A férfiak karkötőt nem, de gyűrűt használtak. A görögöknél máig is él a hagyomány, hogy fehér és piros zsinegből karkötőt fonnak március elsején, és egészen a nyár végéig hordják azt. Martis a neve, és a hiedelem szerint ez a helyes kis karkötő megvédi viselőjének bőrét az erős, görög napsugárzástól.
A rómaiaknál mind a nők, mind a férfiak viseltek karkötőt, de csak a jobb karjukon hordták. A harcosok elismerésként kapták ezt az ékszerfajtát a császártól.
A keleti népek, élükön a perzsákkal olyan széles karkötő szerű díszeket viseltek, melyek az egész alkarjukat befonták.
Bulgáriában kicsit hasonló szokás van, mint a görögöknél: Szintén piros és fehér zsinórból fonnak karkötőt a karjukra, így kérik a „Baba Marta”-t, hogy mielőbb érkezzen el a tavasz. A Wikipédia szerint Baba Marta egy mitológiai alak, aki a zord tél végét és a tavasz elérkezését hozza. A piros-fehér karkötő sok bolgár ember kezén látható.

A régi Indiában a karkötő a nők anyagi helyzetét statuálta.

A karkötő az ókori és középkori németek körében is kedvelt ékszer volt, amit többnyire úgy kaptak az emberek barátoktól, vagy kitüntetésként, jutalomként. Eleinte vasból készítették, majd lassan arany és ezüst karkötők is készültek.